A napokban jelent meg az OECD legfrissebb oktatási riportja (Education at a Glance 2012), mely 34 OECD-tagország (és néhány további G20-as ország) oktatási rendszerének igen részletes adatait ismerteti. A kötetben olyan részletes és releváns adatok olvashatók, melyek nélkül egy felelős oktatáspolitika elképzelhetetlen. – REINER Roland (a Republikon Intézet elemzője) írása

 

A mostani jelentés (mely elsősorban 2010-es adatokra épül) számai és megállapításai ugyanakkor akár az Orbán Viktor és Hoffmann Rózsa nevével jelzett oktatáspolitika alapos, statisztikai adatokkal alátámasztott kritikája is lehetne. Az alábbiakban elsősorban azokra a felsőoktatással kapcsolatos tényekre-adatokra mutatok rá, amik alapján egyértelművé válik, hogy a felsőoktatás szűkítése nem csak a nemzetközi trendekkel megy szembe, de a folyamat eredményeképp számszerűsíthető előnyöktől válik meg a magyar állam és társadalom.

A kutatás legfontosabb megállapításai ugyanis egy irányba mutatnak: a globális trend továbbra is a felsőoktatás dinamikus bővülése és a tudásalapú gazdaság térhódítása. A 2010-es számok arra is alkalmasak, hogy a 2007-2010 közötti gazdasági válság és recesszió hatását mérjék. Az eredmény egyértelmű: a magasabb képzettség segítette a válság hatásainak kivédését, körükben sokkal kevésbé nőtt meg a munkanélküliség, illetve a korábban is létező fizetési előnyük sem csökkent.

Az általános megállapítás után jöjjenek a konkrét, magyar szempontból érdekes számok. A bejegyzésben elsősorban a felsőoktatásról lesz szó, a középfokú oktatásról csak akkor, ha ahhoz kapcsolódik. Ami a felsőoktatásban részt vettek számát illeti, 20%-kal Magyarország a lista alsó harmadában, jóval az OECD-átlag alatt (31%) található (az arányok a 25-64 év közötti korosztályra vonatkoznak, tehát hazánk esetén a 25 és 64 év közöttiek ötöde vett részt a felsőoktatásban).

Felsőoktatásban részt vevők aránya (2010); Százalékok, életkori csoportok alapján

 

Ha csak a régiónkat nézzük, helyzetünk akkor sem a legjobb: megelőzzük ugyan Csehországot és Szlovákiát, de Szlovénia és Lengyelország előttünk van. E két ország előnye különösen a 25-34 év közöttiek csoportjában jelentős: ez azt jelenti, hogy ezekben az országokban az újabb korosztályok nagyobb részben vesznek részt a felsőoktatásban, mint Magyarországon. Ezt, a régió országaitól leszakadó trendet erősíti a jelenlegi kormányzat felsőoktatási politikája: ahelyett tehát, hogy Magyarország ráerősítene és megpróbálna minél több hallgatót a felsőoktatás felé irányítani, az állami helyek csökkentésével a hazai felsőoktatásban tanulók száma nem fog növekedni – ezzel pedig a magasan kvalifikált polgárok aránya csökkeni fog.
Pedig igazán nem lehet azt mondani, hogy az állam sokat költene a felsőoktatásra vagy azt, hogy ezek a képzések sokba kerülnének: 2009-ben a GDP alig 1 százaléka jutott a felsőoktatási intézményekhez – ennél alacsony ráfordítást csak Szlovákia esetén látunk. De a magyar képzés „olcsóságát” mutatják azok a számok is, amik egy képzéshez szükséges teljes ráfordítást vizsgálják: a magyar képzés – a szlovák és lengyel képzéssel együtt – egyike az OECD-országok legolcsóbb képzéseinek – a teljes összeg az OECD átlag alig harmada.
Márpedig tanulni nagyon megéri: a felsőfokú végzettség minden országban magasabb jövedelmet jelent– számszerűsítve, az OECD országaiban a felsőfokú végzettségűek átlagosan 55%-al többet keresnek, mint a középfokú végzettségűek. Az egyik legérdekesebb adat, hogy ez a különbség Magyarországon kiemelkedően magas: 110 százalék – tehát hazánkban a felsőfokú végzettségűek több mint kétszer annyit keresnek, mint a középfokú végzettségűek. Az OECD tanulmány ennél nagyobb különbséget csak Európán kívül, Brazíliában mért.

Felsőoktatásban tanultak jövedelme, a középfokú végzettségűekhez képest. (középfokú végzettségűek jövedelme = 100)

A számok világosan megmutatják, hogy azt oktatás befektetés – méghozzá nem csak az egyén, de az állam, a társadalom számára is. A magasan kvalifikált állampolgárok ugyanis az alacsony szociális kiadások (többen dolgoznak, ezért nem kell munkanélküli segélyt fizetni), a nagyobb adóbefizetések révén, valamint a nagyobb fogyasztásuk miatt gazdaságilag közvetlenül is hozzájárulnak a társadalom jólétéhez. A tanulmány ezt a hatást számszerűsítette is, azaz megbecsülte, mekkora hasznot hoz egy, a felsőoktatásban végzett állampolgár az állam számára. Ebből a haszonelemzésből az derül ki, hogy Magyarországon a legmagasabb az egyén után járó haszon: egy férfi élete során mintegy 255 000 dollárnyi hasznot jelent az államnak, míg egy nő esetén ez a szám 138 000 dollár. Ez tehát azt jelenti, hogy a felsőoktatás igazi befektetés az állam számára, méghozzá olyan befektetés, amiből (a 2008-as adatok tanulsága szerint) Magyarország az OECD országok közül a leginkább profitál.

Egy felsőoktatásban végzett egyén után járó haszon az állam számára, USA Dollárban kifejezve

 

Ellentétben tehát azzal, amit a jelenlegi oktatáspolitikai gondol a jövő társadalmáról, az OECD tanulmányból egyértelműen kiderül: egy jobban képzett társadalom építésével nemcsak az egyén, de a társadalom és a gazdaság is jobban jár: szociális közkiadások csökkenthetőek, az adóbevételek nőnek, a magasabb befizetés miatt fenntarthatóbbá válik az egészségügy, a nyugdíjrendszer. Ráadásul a magasabban képzett társadalmak egy válságot, egy recessziót is jobban átvészelnek.